980 éve hunyt el I. István, az első magyar király, a keresztény magyar állam megteremtője.
Ő lett az első magyar katolikus szent és egyben az első magyar szent király is, akit a katolikus egyház Magyarország fővédőszentjeként és a nemzet mennyei patrónusaként tisztel – e szavakkal emlékezett államalapító királyunkra Novák Ferenc polgármester a város augusztus 20-I ünnepségén.
Szent István végtelen alázattal szolgálta nemzetét. Puritán jelleme, megrendíthetetlen hite vezette munkájában, mely nyomán alakja példaként állt a későbbi korok nemzedékei előtt s állhat előttünk most is. De vajon ott van e nagy királyunk eszmeisége mindannyiunk szívében? Hányan tekintjük valóban szolgálatnak a közért, a társadalomért vállalt munkát? Ott csengenek-e a fülekben István király intelmei? Az eltökélt uralkodó szavai, aki nem a tőle függetlenül zajló politikai eseményekre bízta a saját és országa sorsát, noha a keresztény Európában lett volna jelentkező bőven, aki úgymond szárnyai alá vette volna újonnan született hazánkat. István király tetteinek ereje éppen abban rejlett, hogy nélkülözött mindenfajta öncélúságot, sőt ellenkezőleg: biztonságot, hitet, jövőképet adott az országnak – hangsúlyozta a polgármester.
Mint mondta: csakis rajtunk múlik, hogyan tekintünk első királyunkra és az ő örökségére. István utódai folytatták művét: az Árpád-házi királyaink erős, keresztény állammá építették a középkori Magyarországot. Az Anjouk, Zsigmond és Hunyadiak idején országunk Európa egyik legerősebb középhatalma lett. Történelmünk során keresztény, európai értékeinket egy pillanatra sem adtuk fel, mi voltunk a kereszténység védőbástyája, akik, - óriási áldozatok árán - megvédték a kontinenst a török veszedelem elől.
Azt az életművet azonban, amelyet Szent Istvánnak tulajdonítunk, Gizella nélkül Szent István sem végezhette volna el. Kevés idegen tett annyit a magyarokért, mint ő. Vele teljes Szent István munkássága,élete.– mutatott rá Nová Ferenc.
Szónoki beszédében a polgármester kiemelte: hazánkban augusztus 20-a az a kivételes alkalom, amelyen olyan történelmi eseményre emlékezhetünk, amely nem hordozza magában a negatív végkifejlet keserűségét. Államalapításunkban az egységes magyar nemzet megszilárdulásának és fennmaradásának egyik legalapvetőbb mérföldkövét ünnepeljük. Közös örömünk és büszkeségünk lehet, hogy egy olyan országot mondhatunk hazánknak, amelynek több mint 1000 éve lefektették alapjait, és amely már akkor kinyilvánította, hogy egy keresztény értékekre épülő, független nyugati állam kíván lenni. Augusztus 20-a arra is emlékeztet bennünket, hogy hazánk akkori vezetői egy sordöntő válaszúthoz érkeztek, döntöttek és a döntést ellentmondást nem tűrő módon véghez is tudták vinni. Az a történelmi tény, miszerint 10 évszázadot követően még mindig létezik magyarság és létezik magyar állam, azt igazolja, hogy e döntés helyes volt.
Kijelenthetjük tehát, hogy augusztus 20-án helye van az örömnek, a büszkeségnek és a jó hangulatú közösségi programoknak. Elmondható ugyanakkor, hogy egy olyan időszakban élünk, amelyben a szokásosnál is aktuálisabb kérdés, hogy a történelem ura még meddig tart meg minket, magyarokat e földön. A közelmúlt eseményei egyre gyakrabban és egyre közvetlenebb módon éreztetik velünk, hogy milyen veszélyeknek és ellenséges indulatoknak van kitéve a fejlett nyugati civilizáció, benne különösen az az európai kontinens és közösség, amelyhez hazánk is tartozik. Ezért tehát próbáljuk meg a mai napon mi is, karosiak teljes szívből örülni országunk létezésének – mondta.
Augusztus 20. az új kenyér ünnepe is. Az idei búzából készített első kenyeret dr. Háda László plébános áldotta és szentelte meg, az ünnepség résztvevői valamennyien megkóstolhatták az új kenyeret. Az ünnepség részeként a Dalárda-Vegyeskar és a Zöld Ág táncegyüttes adott műsort.
