Zalakarosi nevezetességek, érdekességek

Egy kis helytörténet- Templomaink

A Szent Anna templom

Karos történetében fontos esemény volt az az egyházi villongás, amely a 13. század közepén zajlott le. 1256-ban az esztergomi érsek által tartott zsinaton Balázs zalavári apát panaszt emelt Kaplony nembeli Zlaudus veszprémi püspök ellen, mert a püspök nemcsak az őt és apátságát Szent István király adományából megillető tizedeket foglalta el, de a törvényes rendelkezések ellenére is több, az ő fennhatósága alatt álló miséspapot és káplánt zaklatott. A püspök válaszában azt állította, hogy az apát az ő egyházmegyéje több papját jogtalanul az ő egyházához kapcsolta, márpedig egyházi joghatóságának semmi alapja nincs. Ekkor az apát az ott jelenlevő komári, karosi, koloni, radai, szabari, rokolyáni, pacsai, igrici és rajki plébánosokat kérte tanúként, akik azt vallották, hogy ők és még több társuk mindig is a zalai apát és egyháza joghatósága alatt álltak, neki engedelmeskedtek, s ő évente zsinatot tartott nekik. A vallomások meghallgatása után az érsek az ügyben az apát javára döntött.

Ezen oklevél alapján tehát — függetlenül annak keltezési bizonytalanságától — Karos azon plébániák közé tartozott, melyek a zalavári apátságnak tizedet fizettek, s amelyek felett az apát főpásztori jogokat gyakorolt. Ezeket a helyeket már az apátság 1019. évi ("hamis") alapítólevele is felsorolja. Karos tehát igen korai település, melynek már a 13. század közepe táján biztosan volt temploma és plébániája is.

A település az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben egyházas helyként szerepel.
Karos új birtokosa az ország egyik legrégibb egyházi testülete, az óbudai prépostság és társas káptalan lett. Karos templomáról konkrét írott adatunk csak 1430-ból van: ekkor említik először a Szent László tiszteletére szentelt parochiális egyházát.(1548 –ból származó-gyilkossággal végződő- hatalmaskodási ügy kapcsán a források a Mária tiszteletére szentelt kápolnáról is szólnak.). A templom azonban — ahogy erre fentebb már utaltunk — minden bizonnyal állt már a 13. században is. Mivel azonban a hajdani templom helyén régészeti kutatás még nem folyt, annak valós keletkezési idejéről semmit sem tudunk. Az egyház a török háborúk időszakában vált használhatatlanná, de romjai még a 18. század végén is megvoltak.

Ehhez templomhoz a mai napig több legenda kötődik:
„Amikor Marcaliba ért a török, már akkor hallotta Karsa város templomának (amely nagyon nagy volt) harangját – mire az urat felmutatják, ott leszünk Karsa városában – mondta a török.
A karosi templom körbe volt nőve iszalagos növénnyel, alig látszott ki környezetéből.
A harang hangja elhallatszott Gelséig, ahol török központ volt. A pasa amikor meghallotta: "szól Karsa város bikája" – mondta, ugyanis így nevezték a templom harangját.
A törökök a falut is összeágyúzták, nemcsak a templomot, és sok házat kellett lerombolnia, ugyanis az 1800-as években sok téglát találtak ott.
Németh Jánosné földjén volt a templom, itt mindig sok törmeléket találtak.
A malomnál laktak a szerzetesek, ezért hívták Pálos malomnak. A török időkben, amikor lerombolták a várost és templomát, utána költöztek Komárvárosba.
Karsa város temploma hatalmas volt, a mai Kápolna dűlőn állt. Amikor ágyúztak a törökök, tele volt és a benne tartózkodók mind meghaltak. Akik kint voltak, elbújtak a híd alá, és ahogy vonultak a törökök, az egyikük „ne Vidra” – mondta a lovának, erre előbújt egy Vidra nevű asszony. A török őt leszúrta, ám a többieket nem fedezték fel. Birka Bódi később elment a templom helyére, és téglát hordott haza óljának építéséhez. Nagyon mélyre lement, ekkor megjelent neki egy angyal, amely felemelte a kezét, erre ő annyira megijedt, hogy eszméletlen lett. Úgy gondolta, hogy hozzáért az oltári szentséghez, ezért jelent meg az angyal. Többet nem mert elmenni.
Póka György az 1870-es években háborúban volt Szerbiában. Ott felmentek egy templom tornyába, és ahogy ránézett a harangra (amely óriás volt) rá volt írva, hogy Karsa város legkisebb harangja.
Karsa városának a mai templom mellett volt a temetője.”

Visszatérve a település mindennapjaihoz: Bizonyos, hogy a karosiak is áttértek az új hitre, amit az 1634. augusztus 26-án történt események is alátámasztanak. Ekkor Karosi Vavas Jánost, ki a karosi pásztort, Fabrit Pált gyalázatos káromló szókkal illette, arra ítélték, hogy kövesse meg a templomot és a prédikátort, majd a következő vasárnap a karosi eklézsiát is. Az eset leírásából az is kitűnik, hogy ekkor még használatban volt, állt a karosi templom, ám a falu a zalavári apátság kötelékéből sem szabadult ki, 1653-ban a falu tizedjövedelmei a zalavári apátságé voltak.

A kiskomári vár feladása után (1664)a karos környéki falvak lakói a török alattvalói lettek. 1690-ben, Kanizsa visszavételének évében látott hozzá Karos földesura, az esztergomi káptalan a szisztematikus újratelepítéshez. A három mezőváros Komár, Galambok és Karos részére készült szerződés az alábbiakat tartalmazza:
A vám az úré. A kocsma, a malom, a mészárszék jövedelme 5 év alatt a templomé ,a települések lakóinak kötelességük volt dolgozni az építendő templomom, parókiákon.
(„Az korcsmák,mészárszékek,malmoknak jövedelmét,az ép szőllőknek hegy Vámát és az Urasághot illető Dézsma apprólékot, birságokat,büntetéseket ezen ött esztendő alatt fordécsa az Urasághi templomokra és lelki tanitókra...”
Továbbá „Tartozik mind a három Helységh... A Templomnak épittésében munkával segitséggel lenni.”

Az 1697. évi úrbéri összeírás már csak falunak mondja Karost. Ez a dokumentum azonban minden eddiginél legteljesebb képet ad a török utáni településről. A falu lakosai kálvinista és katolikus vallásúak. A falu területén található továbbá egy templomrom és egy puszta malom.

Régi omladozó temploma 1715-ben (más források szerint (1716-ban) fatemplommá épül, amelyet Szent Lőrinc tiszteletére avatnak. Ezt a templomot 1769-ben lerombolták.

Legközelebb 1863-ban találkozunk a jelenlegi- barokk stílusú- Szent Anna templom építésének előkészítésével. Idézünk a Zala megyei közgyűlés jegyzőkönyvéből:
„Karos község folyamodása a templom építésére és könyöradomány gyűjtemény megengedése végett.
A folyamodvány kiadásával Horváth Antal szbiró ur utasitattik: miszerint a folyamodvány érdemét illetőleg következő pontokról,valjon a templom építéséhez lényegesen megkivántató egyházi engedély a község részéről kieszközöltetett-e? s ha igen,az ujdon emelendő egyház fölépítésére szükséges költség alap,-a költségszerzésnél fönforgó különböző módok pontosan meghatároztatván,-megszereztetett-e? ha a kérdéses hely lelkészi hivatala gyámuraság alatt léteznék,az építési terv vele,-szintén tudta s beleegyezése nélkül a község hasonnemü vállalatba nem kaphat,-közöltetett-e? a tervezett épület nagysága a hiveknek különösen kiteendő sumához alkalmazott- e ?-a kérvénynek a NMtsgu Helytartó Tanácsnál leendő kieszközlése végett bővebb tudomást szerezvén,eljárása eredményét a tisztiszéknek bemutassa.”

Az erőfeszités nem volt hiábavaló,hiszen egy 1880-ból való kérdőív a településről-melyet Ujj József tanító válaszolt meg- kiderül,hogy Karos a veszprémi püspökséghez,a kiskomáromi esperesi kerülethez és a galamboki plébániához tartozott,miután saját lelkésze nem volt,a lelki gondozást a galamboki plébános végezte. (Ez a mai napig így van).Római katolikus temploma van,”1866-ban épült köz költségen egy kis csinos templom”.

A templom egyik szobrának sorsáról plébánia irattárában,1903-ból maradt fenn egy levél,melyet Juk József plébános úrnak küldött a püspöki székhelyről Kemenes Ferenc Püspökhelyettes.

„Ntdő Esperes Plébános Úr!
Folyó évi augusztus hó 5-én 165.sz.a. kelt felterjesztése kapcsán
A Dörgönye János által a karosi templomban emelt szent Antal szobor általam hason szám és kelet alatt helyben hagyott alapitó levelének két példányát-a harmadik az egyházmegyei levéltár számára visszatartatván- oly felhivással küldöm meg Ntdőségednek,hogy az egyiket a plébánia levéltárában gondos megőrzés végett elhelyezni,a másikat pedig a jámbor alapitónak kézbesiteni sziveskedjék.
A mondott szobor 50 (ötven) korona alaptőkéjének gyümölcsöztető elhelyezéséről tanuskodó betétkönyvet is idezárva,a többiben az Úr oltáránál buzgó imáiba ajánlottan maradunk.”

A templom (15x7 m) szentélyét az 1960-as évek végén a II. vatikáni zsinat liturgikus reformja szerint átalakították. A főoltárt és a szószéket eltávolították. A főoltárképet (Szent Anna a gyermek Máriával) a hajó részbe helyezték át. Jelenleg a szentély falfestmény Károly Gyula alkotása, amely az 1970-es években készült.

(A Zalakaros című monográfia, Varga Péter plébános úr közlése és saját kutatás alapján írta Novák Ferenc)

Az Isteni Irgalmasság temploma

Mivel a régi zalakarosi templom már kicsinek bizonyult az 1990-es évek végén felvetődött a gondolat, hogy Zalakaros építsen új templomot. Létrejött egy úgynevezett „Zalakaros Új Templomáért Közhasznú Közalapítvány” mely hívatott volt előkészíteni az új templom terveit. Sajnos hosszú ideig csak a szép tervek szövődhettek, mert elegendő anyagi forrás híján nem kezdődhetett meg az építkezés. Mígnem 2003-ban a kaposvári püspökség felajánlotta egy idős pécsi egyházmegyés, nagyon beteg lelkipásztor segítségét. Az idős atya kérése volt, hogy valahol megyéspüspökünk építtessen egy templomot az Irgalmasság tiszteletére az ő 50 000 000-ft adományából. Mivel püspökünk tudta, hogy itt a zalakarosi egyházközség régóta tervez templomépítést ide építtette meg az új templomot, amelyhez még a püspökség a helyi önkormányzat és a lakosság anyagi támogatása is nagymértékben kellett.

Magyarország első Isteni Irgalmasság-templomát Balás Béla kaposvári megyéspüspök szentelte fel 2006. április 23-án Irgalmasság vasárnapján. A tégla mint építőanyag rusztikus szépségét kívül-belül hangsúlyozó templomot a siófoki Hent László építészmérnök tervezte, és a kivitelezés műszaki vezetője is ő volt. A virágos kisváros egyik legszebb részén 2004 őszén, árnyas fenyők alatt helyezték el a félezer hívet befogadó épület alapkövét. A templom megálmodói, tervezői a plébános és a két püspöki helynök 2005 tavaszán Krakkóba látogattak, hogy több templom külső képét és belső liturgikus terét tanulmányozzák. Természetesen az Isteni Irgalmasság-bazilikát is megnézték, és az ott található Irgalmasság Anyja Nővéreinek Kongregációja (Fausztina nővér ebben a rendben szolgált) elöljárójával is találkoztak, aki egy Fausztina csont ereklyét ajándékozott az új templomnak.

A kaposvári főpásztor elmondta: Szent Fausztinát az egyik legmodernebb közép-európai szentnek tartja, s az Isteni Irgalmasság-titulus pedig olyan tartalmú, amire meglehetősen nagy szükség van a feldúlt XX. századot követő, politikai és gazdasági tekintetben egyaránt kaotikus korszakban.

Varga Péter plébános