Zala megye gyöngyszeme: Zalakaros

A település első hiteles írásos említése 1254-ből való, ahol királyi birtokként jelzik egészen 1355-ig. Ezt követően a falut Nagy Lajos király az óbudai káptalannak adta kárpótlásul, melytől kezdve Karos sok évszázadra egyházi birtok lett, egészen a török világ 1566-os megjelenéséig. Lakóinak nem volt könnyű az élete, határfaluként a török birodalom peremén, a félhold árnyékában, a kiskomári vár védőszárnyai alatt élni. De az igazi küzdelem a túlélésért a török harcok idején zajlott, és amely Kanizsa várának visszafoglalásáig tartott. Kanizsa bevételét ugyanis ostromzárral, kiéheztetéssel tervezték a hadjárat szervezői, ezért a környék lakott településeit  1687-ben elpusztították, lakóit évekre elűzték. Kanizsa  1690 –es kapitulálását követően nyílt  csak lehetőség arra, hogy a karosiak három év után hazatérjenek és az elkezdhessék a pusztává vált faluban házaik újjáépítését, földjeik művelését. 1700-ban már 11 lakott fél jobbágytelekről és egy működő malomról tesznek említést a források. A település lassan fejlődik, az első magyarországi népszámlálás (1784 és 1787) már 78 házban 98 családot említ és a falu népessége 564 fő. Bár a 18 századi összeírások Karost újra mezővárosnak mondják, azok egyértelműen azt mutatják, hogy valójában kis falu maradt. Lakói munkálkodást néha zavarta csak meg egy-egy jelentősebb esemény. Az első nagyobb tragédia 1794-benkövetkezett be, amikor rövid idő alatt a falu egynegyede leégett, de a falu lakói hamar talpra álltak. Az emberek életében, a falu gazdaságában mindig is kiemelkedő szerepet játszott a szőlőművelés  és a bortermelés, az állattenyésztés.

1848-49 –ben a községből többen szolgáltak honvédként a forradalom és szabadságharc küzdelmeiben.

A hitéletet erősítette, hogy 1864-és 1866 között megépült a török korban lerombolt Szent László templom „pótlására” a Szent Anna templom. A település második temploma, az Isteni Irgalmasságé,2006-ban került átadásra, a város pedig 2014-ben plébánia rangot kapott.

Karos a Zala előtagot 1908-ban kapta a Belügyminisztériumtól, ezzel különböztették meg a Bodrogközben található, ugyanilyen nevű településtől. Nevének eredetére több magyarázat is született, valószínűsíthetően a Károly személynév egyik alakjáról van szó. Ekkor hagyták jóvá címerét is, mely vörös csücskös talpú pajzs, zöld pajzstalpának közepén fa, jobb oldalán kasza, bal oldalán gabonakéve. Így a település tradicionális színei vörös-zöld.

Az első és második világháború áldozatait a Hősök terén álló Hősi emlékmű őrzi.

A tanácsrendszer első hat évében nem sok minden történt a településen, ötvenes évek elején mindenki a megélhetésért küzdött, ez volt begyűjtések korszaka. Az 1956-os forradalom jelentősebb cselekmény nélkül zajlott, kisebb helyi megmozdulásokkal. Ezt követte a szocializmusnak egy konszolidáltabb korszaka, melynek alakulását döntően a megszülető fürdő és a hozzá kötődő fejlesztések határozták meg. Bár a település túlélte a tatárt, törököt, a két világháborút, aggasztó jelek mutatkoztak a jövőt illetően az 1960-as években. Nemcsak azért, mert az egyik legkisebb település volt Zalakaros a térségben, hanem mert folyamatosan csökkent a lakosság lélekszáma, amely 1970-re, a 695 fővel érte el a mélypontját. Ha valami rendkívüli nem történt volna, az átlagos zalai aprófalú sorsára juthattunk volna. De 50 évvel ezelőtt megtörtént a rendkívüli: a kőolajkutatás melléktermékeként felfedezett vízre alapozva felavatták az első fürdőmedencét.

És hogy ezt mit jelentett? Többek között azt, hogy ettől az időponttól folyamatosan nő a lakosság lélekszáma, amely mára eléri 2400 főt.

Visszatekintve településünk több mint háromnegyed évezredes történetére, az két nagy részre tagolható. Az első, az 1254-et követő 711évre, a második pedig az utolsó 50 évre. Azaz mi történt a fürdő születése előtt és mindaz, ami ezt követően jött létre. 1965-ig mindössze néhány híradás szólt Magyarországon az ezer fős lélekszámot soha el nem érő kistelepülésről, amely alárendelt szerepet töltött be nagyobb szomszédjai gyűrűjében.

Lehet azt mondani, hogy Zalakaros egyenlő a fürdővel? Lehet, de Zalakaros természetesen több, mint a fürdő. A világ számára azonban ma is a fürdő jelenti Zalakarost.

A fürdő születése 1962-ig nyúlik vissza, amikor egy szénhidrogén kutató próbafúrás eredményeképpen olaj helyett 96 C°-os víz tört a felszínre és  amely alapja lett mindennek. A várt fekete arany helyett forróvíz szökött az ég felé, ez tény lassan meglódította az emberek fantáziáját, és többen a cselekvés mezejére léptek. A lobbizás, a társadalmi munka szervezése eredményeképpen néhány év múlva megszületett a karosi fürdő. 1965. szeptember 5-én nyitotta meg kapuit dr. Benkő János, a Járási Tanács VB elnökének szavaival a gyógyfürdő: „Kívánjuk az itt megjelenteknek és az üdülni és gyógyulni ide kívánkozó valamennyi dolgozónak, hogy a fürdő nyújtsa mindazt, amit ettől várnak és egészségük megőrzésében és helyreállításában minél többen használják.” Az óhaj teljesült: az évtizedek alatt két Magyarországnyi ember keresett enyhülést bajaira Zalakaroson. Jelzésértékű, hogy 2010. július 16-án, az új fogadóépületnek a küszöbét léphette át a 20 milliomodik látogató.

A fürdő és a község fejlődésének is mérföldköve volt az 1975-ös év. Ekkor került ugyanis átadásra a fedett fürdő épülete, mellyel megszűnt a zalakarosi fürdő idényjellege, és kialakult a gyógyhatású termálvíz gyógyászati hasznosításának alapfeltétele. Az ezt követő évek során folyamatosan bővült tovább a fürdő, újabb és újabb medencéket építettek, jelentősen megnövelve ezáltal a vízfelületet.

1978-ban „az elismert gyógyvizű” fürdőt az Egészségügyi Minisztérium hivatalosan gyógyfürdővé nyilvánította. És egy nagy ugrás a folyamatos fejlesztések területén: Magyarországi újdonságként jelent meg 1999- ben az élményfürdő. És a legújabb: 2012-ben és 2013-ban a gyermekvilágok, a családi fürdő létrejötte. Ezzel új lehetőségek  nyíltak, amelyet a látogatók  növekvő száma is igazol. Természetes, hogy nem feledkeztünk meg a gyógyászatról, a klasszikus értékeinkről sem.

A gyógyfürdővel párhuzamosan az idegenforgalmi a szálláshelyi kapacitás is rohamléptékben fejlődött. A szállodák mellett megjelentek a magánszállások kínálata. Jelentős bővülést jelentett az 1983-ban megnyílt hétszintes SZOT Gyógyüdülő, melyet földalatti átjáró-folyosóval kötöttek össze a gyógyfürdővel. Azóta is folyamatos a szálláshely-kapacitás bővülése, megjelentek a négycsillagos szállodák, éttermek nyíltak, és újabb és újabb szolgáltatások születtek a turizmus keltette igények kielégítésre. Mindezek következtében a kislétszámú falu rohamos mértékben fejlődött.1987-ben megvalósult a gázprogram, majd a telefonprogram, ezekkel párhuzamosan folyt a csatornahálózat kiépítése illetve korszerűsítése, az egyre teljesebb infrastruktúra kiépítése, amely a mai napig tart. E településfejlesztő tevékenység mérföldköveinek tekinthetők az 1984-es nagyközséggé, majd a várossá nyilvánítás 1997. július 25-én, ezzel modern várossá vált a középkori-koraújkori mezőváros, mely bebizonyította, hogy tud élni az adottsággal, és a lehetőségekkel.

Mindezeknek az eredője a fürdő volt, amely a folyamatos fejlesztések eredményeként mára  teljes körűen megújult   A beruházások a gyógyfürdő olyan minőségi és kapacitásnövelő fejlesztését tették lehetővé, amely nem csupán a részvénytársaság hosszú távú fejlődésének volt a záloga, hanem kedvező kihatással bírt Zalakaros, a városban működő turisztikai szolgáltatók, valamint a környező kistérség fejlődésére is. A turizmus mutatóival   az országos rangsorban az első 10-ben vagyunk,de büszkék vagyunk arra is, hogy az ország egyik legbiztonságosabb, legtisztább, legvirágosabb városában élhetünk. Arra, hogy Karost szívesen választják lakóhelyül az emberek.

Településünk szlogenje: Meríts erőt a természet csodáiból! A mondatban benne van a természet egyik csodája a gyógyvíz, a fantasztikus értékekkel bíró környezetünk, az erdők, a tavak, a táji változatosság. A Kis-Balaton páratlan  természeti és történeti kincsei. Napjainkban pedig az elfolyó termálvizet hasznosítva- a környezet értékeit bemutatva- termáltavat hoztunk létre, amely a mellette létesülő attrakciókkal újabb szabadidős lehetőséget biztosít a lakosságnak és az idelátogató vendégeknek. Nagy léptékben fejlesztjük a kerékpáros-turizmust –a régi szakaszok felújítása mellett újakat is építünk. A jövőre vonatkozóan megfogalmaztuk településfejlesztési terveinket, vannak álmaink. Ahogy a fürdő megszületése is egy álom volt, amely megvalósult-nem tettünk le a mai álmok megvalósításáról sem.

Zalakaros az utóbbi években Balaton-régió családi fürdőjeként pozícionálja magát. A gyermekek a legfiatalabb vendégeink, ők a jövőnk. Bízunk abban, hogy, folyamatosan jönnek hozzánk, és ahogy egyre idősebbek lesznek, úgy természetesen majd más-más attrakciókat vesznek igénybe, így a sportmedencét, a nagyobb csúszdákat. Aztán visszatérnek gyermekeikkel, majd pedig 50 év múlva fájó tagjaikat fogják gyógyítani a kontinens egyik legjobb hatású gyógyvizében, a karosiban. Remélem, hogy vízióm megvalósul, ahogy azt is kívánom, hogy a karosi fürdőn minden korosztály találja meg számítását, örömét.
Végezetül feltehetjük a kérdést: Nem számít, nem érdekes az első 7 évszázad a település életében? Dehogyisnem. Nemcsak azért, mert az itt élők becsülettel tették, amit tenni kellett. Nemcsak azért. Mert hagyományaink, múltunk értékei nélkül nem lennénk magyarok, nem lennénk karosiak. Múltunk értékei, a jelen erőfeszítései, a jövőbe vetett hit adja együtt Zalakaros teljességét.
Az elért eredményekért köszönet minden a karosinak, a „tiszteletbeli karosinak”, mindazoknak, akik bármit is tettek Zalakaros kincseinek gyarapításáért.

Novák Ferenc

Forrás: Lovász György-Gyulai Ferenc- Ördög Ferenc- Vándor László- Halász Imre-Kerecsényi Edit-Novák Ferenc  Zalakaros (2000, Monográfia)