Az ünneplőket a forradalom következményeként megalakult első felelős magyar kormány tagjainak emléket állító szobrok előtt, a Batthyány-téren tartotta az önkormányzat.
Novák Ferenc polgármester ünnepi beszédében többek között az első kormány minisztereit, az általuk végzett emberfeletti munkát emelte ki, de szólt azokról a karosi hősökről is, akik méltó módon harcoltak 1848-ban a magyar szabadságért.
- Ez a két év: 1848-49 meghatározó volt a magyarság életében. Olyannyira, hogy a mai napig ebből építkezünk. Beépültek mindennapjainkba. Énekeljük, hogy Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva, hogy Kossuth Lajos azt üzente, hogy mindenütt szavalják a Nemzeti dalt, és hogy nálunk is van Kossuth és Petőfi utca, és itt állunk az első felelős magyar kormány minisztereinek oszlopai előtt - mondta a polgármester.
- Felmerül a kérdés, hogy az emlékezésen túl lehet-e megfogalmazni mást is az ünnep kapcsán. Ahhoz, hogy méltóak lehessünk a 48-as hősök örökségére, azokra, akik életüket, egzisztenciájukat, családjukat nem kímélték azért, hogy kivívják ennek a nemzetnek a szabadságát és függetlenségét, nem csak lehet, hanem meg is kell fogalmazni az aktuális üzeneteket. Nem lehet március 15-ét igaz szívvel és hittel úgy ünnepelni, hogy nem beszélünk a jelenről.
Történelmi helyzet van ma. Az európai identitás válsága, a magyarság fogyása, a járványok, a szomszédságunkban zajló háború. Háború a szomszédunkban, ahol magyarok is élnek. A bajban összefogást látok mindenütt, nálunk Zalakaroson is. Köszönet érte! Bízom benne, hogy az összefogás békeidőben is működni fog, hiszen csak összefogással lehet eredményesen építeni a jövőt. Bízom abban, hogy eljön ez az idő és eljön az is, hogy egymásra tudunk és akarunk mosolyogni! Teréz anya szerint „ A béke egy mosollyal kezdődik”. Ehhez a lelkünkben is békének kell lennie. Sajnos az elmúlt két év nem tett jót mentális egészségünknek - mutatott rá Novák Ferenc. - Pontosan két évvel ezelőtt, ezen ünnepet követően voltunk kénytelenek bezárni a településünk életét jelentő fürdőt a járvány miatt. A pandémia miatt iszonyú veszteségeket szenvedtünk el azóta. De talpon maradtunk! őt, sikeres fejlesztések is történhettek, melyek közül kiemelkedik az új városközpont, a Karos Korzó létrehozása - hangsúlyozta.
A múltbeli eseményekről szólva kiemelte: március 15-én nemcsak Petőfi és a márciusi ifjak váltak hősökké, nemcsak azok, akiknek nevét gyermekkorunktól betéve tudjuk. Hőssé váltak a suszterek, szatócsok, nyomdászok, varrónők, bognárok, mindazok, akik egyetlen nap alatt kikiáltották a magyar szabadságot.
- Hőseink Nagyszerű dolgot tettek. Harcoltak és látszólag elbuktak. De mindez nem volt hiábavaló. 1848 egyik legtiszteltebb korszaka lett a magyarság történetének, a kokárda pedig örök szimbólummá vált. Ők mind-mind a mi hőseink. A magyar hős különös fajta. Mifelénk az, aki másokat legyőz, nem hős, inkább csak győztes, esetleg bajnok. Mifelénk a hős címét annak tartogatják, aki a sorsot győzi le, aki képes átírni azt. Különös, hogy a hőseink gyakran nem is győztesek, sőt első látásra inkább vesztesnek tűnnek. Legyűrték, letaposták, elűzték, kivégezték őket. Mégis, valamiképpen végül ők írták át a sors könyvét. A sors könyvében 1848-ban az volt megírva, hogy a Habsburg Birodalom ellen nincs mit tenni. S ha az akkoriak belenyugszanak, be is teljesedett volna rajtunk a végzet, és a német tenger elnyelte volna a magyarokat. Vagy éppen a sors könyvében 1990-ben az volt megírva, hogy a szovjet csapatok Magyarországról sohasem fognak kivonulni, és mi is szép lassan elsüllyedünk a szocializmus léket kapott ladikján.
A magyarok sohasem hitték el, hogy a végzet utolér bennünket, akármit teszünk is. Inkább azt hitték, hogy a végzet akkor ér utol bennünket, ha nem teszünk semmit. A saját történelmünk arra tanít bennünket, hogy a sorsunk könyvét, ha kell, munkával, szorgalommal, ha kell, bátorsággal és vérrel, de mindig magunknak kell írnunk. Megtanultuk: ha a szabadságot idegen hozza, el is viszi.
Hőseink adják ünnepeinket. Az ünnepek életünk magaslatai. Hegycsúcsok, ahonnét messzire láthatunk. Amikor hőseinket ünnepeljük, felemelkedünk tetteik magaslatára, s ránézünk saját életünk távlataira.
1848-ban az erőszakmentes magyar forradalom győzött, és egész Európa minket csodált. A 48-as fiatalok tudták, hogyan kell győzni. Akik igaz ügyért küzdenek, tudják, nem elég, ha megadásra kényszeríted a szembenálló ellenfelet, az igazi győzelem az, amikor kivívod azok céljait, akik mögötted állnak, és bíznak benned.
Nehéz időben eljön az a pillanat, amikor az emberek megértik: az ország ügye a saját ügyük is. Magyarországon a magyarok érdekének kell hogy az első helyen álljon. Tudni kell, hogy a magyarság, a haza mi vagyunk. Karosiak, zalaiak, dunántúliak, Kárpát-medenceiek. Ezekből a mindennapokból és belőlünk épül fel a haza és a magyarság.
Az ünnepi gondolatokat követően a Dalárda-Vegyeskar dalcsokra következett, majd az önkormányzat és az iskola képviselői helyezték el a tisztelet koszorúit Batthyány Lajos szobránál.
