Zalakaros az első állomása volt Csaba testvér idei missziós körútjának.
Három esztendő alatt, jórészt adományokból, felépült Erdélyben a Boldogasszony iskolanővérek lelkiségi központja, amely nemcsak nekik, hanem a Magyar Örökség-díjas, több versenyen is győztes marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkarnak is otthont biztosít.
Csaba testvér már több gyűjtőkörúton vett részt az anyaországban, most az épület befejezéséhez kért segítséget a magyarországi hívektől – Zalakaros mellett Keszthelyen, Hévízen, Sümegen, Balatonfüreden, Balatonalmádiban, Szántód-pusztán és Balatonbogláron.
A segítségért „cserébe” a kórus szolgált a szentmise alatt, majd azt követően koncertet is adott, a templomban és szabadtéren is.
Az ünnepi alkalmon Böjte Csaba szentbeszédében kiemelte, hinnünk kell, hogy ezt az életet a Jóisten adta nekünk, s tudnunk kell örülni neki.
Bíznunk kell egymásban, meg kell töltsük a szívünket jókedvvel, örömmel, szeretettel. Ez a kereszténység lényege – fogalmazott prédikációjában. – Attól nem fog megváltozni a világ, ha rosszkedvű vagy. Hinnünk kell abban, hogy a jókedv, a szeretet gyógyító erő. Ha tudunk kacagni a nehézségen, mindjárt minden sokkal egyszerűbb lesz.
Példát is hozott arra, hogyan kell ezt megélni. A szovátai nagy árvíz idején – amikor házak semmisültek meg –, a ferencesek 80 gyermeket fogadtak be. Autóval mentették őket elpusztult, elsodort otthonaikból, amikor Csaba testvér kuncogást hallott a háta mögül. Mikor kérdezte, min nevetnek, az egyik kölyök azt válaszolta, a Jóistentől mindig autót kértek, ezt foglalták imáikba is. Az ár pedig hozott egyet: egy piros Dacia érkezett az ablakon…
Ez a tiszta, egészséges gyermeki jókedv hiányzik a mai világból, tette hozzá a szerzetes, aki lapunk kérdésére elmondta, a most felépült központ – mivel nem volt ilyen pályázat, s így pénz sem – imádságból és énekből készült.
Mikor négy éve ezt mondtam a kedves nővéreknek, kicsit furcsán néztek rám. De azzal biztattam őket: ti énekelni tudtok, én pedig prédikálgatok, menjünk el ide-oda, s meglátjátok, jók az emberek, majd támogatnak. Hál’ Istennek, elkészült az épület, persze, még be kell rendezni, de remélem, a jövő nyáron felszentelhetjük.
Böjte Csaba szerint erősödik a hit a Kárpát-medencében, ez jól érzékelhető.
Az emberek többet járnak templomba, többet imádkoznak, sok gyereket keresztény iskolába íratnak. Isten közelebb van hozzánk, s mi is közelebb vagyunk a Jóistenhez napról napra. És nincs is más út, mert a mai ember rádöbbent arra, hogy az anyagi javak jó, ha vannak, de nem tesznek maradéktalanul boldoggá. Egyedül Isten az, aki minket meg tud vigasztalni, aki magához tud ölelni. Szent Ágoston mondta, hogy „nyugtalan az ember szíve, míg meg nem nyugszik a Jóistenben”. Érzem ezt a nyugtalanságot a világban, a sok háborúskodás, ellenségeskedés mind abból fakad, hogy az emberek nem találtak még a Jóistenre, pedig nincs más válasz a mai ember krízisére, gondjaira.
Csaba testvér a dévai Szent Ferenc Alapítvány – amely hátrányos helyzetű, árva vagy nagyon rossz körülmények között élő gyermekeket karol fel – munkájáról szólva elárulta, amikor egy fiatal hozzájuk kerül, teli van félelemmel, szorongással, idegességgel. Ilyenkor az első feladat a vigasztalás.
Meg kell vele értetni, hogy téged a Jóisten teremtett, s Isten selejtet nem teremt; ő képes megoldani a te életed gondjait, kérdéseit, bízz hát benne. Ilyenkor a gyermek megnyugszik, elkezd mosolyogni, játszani, majd nekiáll tanulni, és a sikerélmény szárnyakat ad neki. Déván öten érettségiztek az idén a mi gyerekeink közül, s mindannyiuknak sikerült a vizsga akkor, amikor Romániában a fiatalok több mint 60 százaléka megbukott. A keresztény pedagógia erőt ad a gyerekeknek és eredményeket szül.
Persze, vannak csínyek is, de ezek megbocsáthatók, fogalmazott Csaba testvér.
Én magam sem vagyok angyal, s a gyerekektől sem várjuk el ezt. De ha ott van a szívünk mélyén a szeretet, a jóság, akkor egy-két betört ablak elnézhető. Isten is megbocsátja ezt…
Forrás: Péter Árpád
